A Holokauszt Nemzetközi Emléknapjához kapcsolódva nyílt meg Mosonmagyaróváron a „Vidéki gettók” című vándorkiállítás. A programsorozat a Mosoni Zsidó Hitközséggel együttműködésben valósult meg, és a múlt egy olyan szeletét idézi fel, amelyről sokan úgy gondolhatják: már mindent tudunk róla. A kiállítás azonban rácáfol erre.
A tárlat a vidéki zsidóság 1944 tavaszán és nyarán történt gettósításának és deportálásának folyamatát mutatja be. A roll-up installációkon keresztül kirajzolódik, miként működött közre az akkori magyar közigazgatás a zsidó lakosság összegyűjtésében és elszállításában – egy olyan folyamatban, amelynek során közel félmillió embert deportáltak, túlnyomó többségüket az auschwitzi haláltáborba.
A kiállítás megnyitójára január 25-én került sor. A tárlatot Jakab Attila történész nyitotta meg, közreműködött Raáb Gábor kántor, aki zenei szolgálatával tette még személyesebbé az emlékezés pillanatait. A megnyitó nemcsak történelmi áttekintést adott, hanem segített abban is, hogy a látogatók emberi sorsokon keresztül közelítsenek a számok mögött rejlő tragédiákhoz.
A „Vidéki gettók” kiállítás egyik legfontosabb üzenete, hogy a holokauszt nem kizárólag „nagyvárosi” történet, és nem csupán távoli helyszínekhez kötődik. A folyamatok vidéken is lezajlottak, ismerős utcákhoz, településekhez, hétköznapi intézményekhez kapcsolódva.
Éppen ezért különösen fontos, hogy ezek a történetek helyben, közösségi terekben is megszólaljanak.
A tárlat nemcsak emlékeztet, hanem kérdez is: hogyan válhatott mindez lehetővé, milyen döntések és mulasztások vezettek idáig, és mit jelent ma a felelősség, az emlékezés és az emlékezet továbbadása. A kiállítás csendes, tárgyilagos formában, mégis megrendítő erővel hívja fel a figyelmet arra, hogy a múlt feldolgozása nélkül nincs valódi megértés – és nincs jövőbe mutató tanulság sem.
A „Vidéki gettók” vándorkiállítás február 10-ig látogatható Mosonmagyaróváron.
